1950. augusztus 4.- én születtem Ungváron. Az iskolával Eszenyben ismerkedtem, 

második osztály Salamon, harmadik Szalóka, negyedik Cservona, ötödik Csap, hatodik Ungvár. Szüleim tanítók voltak és nem jószántukból vándoroltunk. Az Ungvári Zalka Máté (magyar tannyelvű) Középiskolában (ma Dayka Gábor Középiskola) szerzett érettségi ('67) után elvégeztem az Ungvári Rádióműszerészi Szakközépiskolát 1968-ban. Majd két év katonaság következet 1969-71 (Luga, Szentpétervártól 101 km-re – Abovján / Örményország).

1973- ban kerültem az ungvári Magyar Melódiák együttesbe, annak ellenére, hogy a zenét csak autodidakta módon műveltem. Ezután több filharmónia könnyűzenei együttesében dolgoztam mint szabadúszó zenész ( Uralszk, Karaganda,(Kazahsztán), Orel (Oroszország), Petrozavodszk (Karélia), Magadán stb.).

A 80-as évek elején ismerkedtem meg a József Attila Irodalmi Stúdió tagjaival és mutattam be első versmegzenésítési kísérleteimet, minek "következményeként" rendszeres résztvevője lettem az író-olvasó találkozóknak. (Öcsémmel, Istvánnal, később unokatestvérünkkel, Attilával alapítottuk meg az Ivaskovics Triót)

 1983. július 11-én megszületett Alica, vagyis Alíz.

 1984-ben a művelődési főosztály unszolására (határozat jött hogy hivatásos zenész nem lehet senki bumázska nélkül) beiratkoztam a Drohobicsi Zeneművészeti Tanodába (Ucsiliscse) karvezetési szakára, ahol1989-ben diplomáztam, a tanárok nem kis örömére (néhány évvel később – egy turné alkalmával - a drohobicsi színház aulájában, a városban tanuló hírességeket felvonultató festmények között találkoztam a portrémmal…)

 1988-ban Dinnyés József híres magyarországi dalszerző segítségével először jártam kisegyüttesemmel (Ivaskovics Trió - Ivaskovics József, Ivaskovics István és Ivaskovics Attila) Magyarországon, ami megrázó és egyben felemelő élménynek, egy új látásmód, életfelfogás kezdetének bizonyult... A Trió felbomlott.

A megzenésített versekből álló harminc perces műsorunkat az Ungvári TV 1985 tavaszán rögzítette. (Rohály Gyula )

1992 - az Ungvári Ukrán Zenés Drámai Színház felkérésére zenét írtam a Varázskesztyű című mesejátékhoz. Tudtommal a musicalt a mai napig sikerrel játsszák, pedig a megbízást véletlenül kaptam, az új igazgató összetévesztett valakivel, vagy egyszerűen rehabilitálni akarta a magyar "ukrán nacionalistát?"…

1992 decemberében helyettesítést vállaltam az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában. Aránylag gyorsan és nagyon könnyen alakult meg az első Kárpátaljai magyar gyermekdalszínház, akkor és ott próbáltam ki az első kórusműveimet, az első daljátékomat, és vezettem be fiatal barátaimat (állítólag az iskola rémeit gyűjtöttem magam köré) a TV és Rádió stúdiók varázslatos világába. Az 1992 -ban felvett karácsonyi műsorunk, valamint az1993-ban felvett Fekete Gyula A tolvaj kuli és a hét nagy úr megzenésített változatát (mesemusical) bemutatta az ungvári TV. A helyettesítési idő lejártával, helység hiányában (eleinte a katolikus templom, később a református templom fogadta be lelkes csapatunknak) fel kellett adnom a zenés "gyermekszínházat". Közben, egy véletlen folytán,  sikerült részt vennem a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Nemzetközi Kodály Szeminárium Továbbképző Tanfolyamán, és rájönnöm, hogy mindaz amiről azt hittem jó – nem jó…

 1994-ben hosszú vívódás után vállaltam munkát az Ungvári Közművelődési Tanoda Magyar Tagozatán, ahol a négy év tanulmányi idő alatt zenetanárok, könyvtárosok, népművelők, karvezetők, néptáncosok, esztrád zenészek (könnyűzene), népzenészek képzése folyik. Öt évig voltam a testület tagja, amit csak azért nem bánok, mert nagyon sok tehetséges fiatallal találkoztam az évek során (annak ellenére, hogy az intézményt tulajdonképpen a kulturális főosztály a saját holdudvarának találta ki a hivatalos magyar kultúra kitalálásának/torzításának érdekében és csak a hatalom feltétel nélküli kiszolgálóinak, a többnyire megbízható, "nagyszerű" múlttal rendelkező tanároknak - jóval a nyugdíj korhatár fölött - volt/van melegágya).

 1995-ben Lőrincz Erika, Togyeriska Hajnalka valamint Nagy Sarolta (Az "ucsi" diákjai) unszolására kezdtük el ismét énekelni a megzenésített verseket, eleinte mint Ivaskovics József és a Trió néven, később Dinnyés Jóska javaslatára vettük fel - tartottuk meg -, a Credo nevet. Többnyire Magyarországon léptünk fel, elvétve idehaza... Jótékonysági koncerteken...:

1996 novemberében a Petőfi Csarnokban, és

1997 nyarán a TV 2 által rendezet Magyar Kultúra Alapítvány Székházában.

1998-ban felléptünk a Budapest Sportcsarnokban az árvízkárosultakért rendezet jótékonysági koncerten.

1997 tavaszán első helyezettjei lettünk a Pécsi Verséneklők IV. Országos Fesztiváljának.

Az általam megzenésített versekből álló műsort bemutattuk a Székesfehérvári Dalostalálkozón, felléptünk: Nagykanizsán, Tiszaújvárosban, Szombathelyen, a Gyulai Várszínházban, a Kaláka Folkfesztiválon, a sárvári Nádasdy Várkastélyban, Bécsben, Lendván, Zentán, Körmenden, Szentgotthárdon, Sárváron, Sárospatakon, Kazincbarcikán, Sárospatakon, Técsőn, Aknaszlatinán, Rahón és Beregszászon is... stb.

 1991-ben jelent meg kazetta a miskolci Kárpátalja Alapítvány támogatásával (Mankovits Tamás elnök), csekély példányszámban, Kárpátaljai költők megzenésített versei címmel, Túróczi Ági és Lenik Éva közreműködésével, a felvétel az Ungvári Rádió Magyar Adások Főszerkesztőségében készült, hangmérnök Prófusz József  volt. (Abban az időben ismerkedtem a szintetizátorok világával, és kísérleteztem min színházi akármicsoda…)

1996 -  a Van Green Home Stúdióban rögzítettünk néhány dalt (hangmérnök Vengrin Artúr - Csap), és 1997-ben sikerült Ez hát a hon... címen kazettán megjelentetni a budapesti Nimród Népe Alapítvány támogatásával (Balogh Péter, Koós-Hutas Mária).

1999 - Maradok - CD (Credo együttes)
Imre herceg – rockopera. Ősbemutató: 2000. augusztus 20.
Vallomás- rockoratórium Dupka György verseire- CD (2002 )

2003 - Énekek éneke - CD (Ungvári Református Ifjúsági Énekegyüttes)

2004 - Valahol örökké -  CD (Credo együttes)

2004 - Szent Karácsony eljött - CD, Gyöngykaláris énekegyüttes (Kisgejőci Görög Katolikus Kórusiskola)