A Credo együttes  rendületlenül “járjta” a Kárpát-medence vidékeit héthatáron innen és túl. A kishaza fogalmával iszapbirkózást vívó együttes erőt próbáló elszántsággal kísérelte meg énekben elmondani a vidék “sorstalanságának” mindennapjait, bemutatni fény és árnyoldalait; mindezt reménnyel teli életérzéssel, a jövőbe vetet hittel: a Cum Deo Pro Patria et Libertate...

Nem titok, Kárpátalja elzárt szigete a Magyar Világnak. Hogyan éli ezt meg a „rezervátum” lakója? Mit érez, mit gondol? Milyen öröm és bánat emészti az anyaországba látogatót? Hogyan éli meg a határátkelést, ha Magyarországra, Erdélybe, Felvidékre, a Vajdaságba, vagy Muravidékre szeretne ellátogatni testvéreihez? Mit érez, amikor nem tudja megfizetni kis fizetéséből a méregdrága útlevelet, vízumokat, az útiköltséget és ezért le kell mondania a meghívásokat? Mit érez, amikor ezért a testvérei megorrolnak rá és megdorgálják lassúságáért, hosszú tétlen hallgatásáért? Mi fáj neki, amikor mindennap, újra meg újra el kell tűrnie egy idegen hatalom megaláztatásait; amikor "elveszti" gyermekét, és már nem érti unokája szavát?

A Credo együttes a fenti gondolatok tolmácsolója. Hangzásában egyedi, senkivel össze nem téveszthető irányzatot képvisel. Az „egy száll gitáros” játékmód szabad „bárdos” stílust feltételez, viszont a többszólamú vokális előadásmód akár a komolyabb zenei műfajok magasságába emelheti a türelmes és megértő hallgató érzéseit. Tartalmilag is egyedi képviselője a magyar verséneklők társadalmának…

Az együttest Ivaskovics József zenetanár, zeneszerző alapította 1995-ben az Ungvári Közművelődési Tanoda (Főiskola) néhány diákjának kívánságára, akik véletlenül megtudták, hogy a 80-as években volt egy verséneklő együttese Kárpátalján, az Ivaskovics testvérek (Trió).

Az egykori diákok ma már zenetanárok, és hűségesen kitartanak a verséneklés hálás és hálátlan felvállalása mellett.

Az évek során több lemezt jelentettek meg, önköltségen, szerzői kiadásban, korlátozott példányszámban. A szinte lehetetlen, primitív körülmények között felvett anyag Ivaskovics József házi "stúdiójában" készült – és láss csodát, a dalok meghallgathatók és megrendelhetők bárhol a nagyvilágban a világhálónak hála (a minőséget barátaink megbocsátják, más meg nem…):

Ez hát a hon - 1996; Maradok - 1999; Valahol örökké - 2004; És leszek szégyen – 2005; Indián ének – 2006; Csöndes estéli zsoltár (válogatás) – 2006; Himnusz a csúcsokon – 2008; Bonyhádi koncert – 2008.

Színre vitték Ivaskovics József – Béres Andrea Imre herceg c. történelmi rockoperáját (2000) és a Vallomás c. rock-oratóriumot Dupka György verseire (2002), Kovács Sándor Verecke című filmjében alkalmazta a Credo zenéjét – 2009.

1998-ban létrehozták a Credo Alapítványt, amelynek célja, hogy Kárpátalja szerte kis zeneiskolákat hozzanak létre az eldugott, világtól elzárt falvakban és valamilyen szinten biztosítsák a Credo együttes, a Gyöngykaláris működését, szerény lehetőségükhöz mérten támogassák az általuk felfedezett ifjú tehetségeket. Az együttes egykori és jelenlegi tagjai a zeneoktatást teljesen ingyen végzi…

A nehézségek ellenére működik Kisgejőcön, Rafajnaújfaluban, Szalókán és Mezőváriban zenei műhely (zeneiskola), a református egyház biztosította helyiségekben, a Kárpátaljai Magyar Dalverseny, a Credo Fesztivál, és a Kisgejőci Népzenei és Néptánctábor.  

A jelenlegi tagok: Ivaskovics József - gitár, ének; Varga Katalin – ének, furulya; Nagy Zsuzsanna – ének, hegedű; Szabó Lívia – ének; Csákány Marianna - ének, furulya...

Csak türelem, folytatás következik >>>