Az ítélet végrehajtását 1955. május 2.-án kezdtem. Sajnos arra nem emlékszem, mit vétettem és hogy hány évre ítéltek. A büntetés letöltésének helyszínéül Kárpátalja lett számomra kijelölve, pontosabban az ungvári járás egyik eldugott faluja, Eszeny.
Első öt évem említésre sem méltó.
Illeszkedtem.
Nem sikerült.
Felügyelőim (apám, anyám), egy óvoda nevű intézetbe vittek, ahol kereken 6 órát töltöttem. Nagyon megtetszett az óvónő és sürgősen magamévá akartam tenni. Hét éves koromtól egy szigorítóba dugtak tíz kerek esztendőre. Lehet, hogy magjavultam volna, ha nem tévedek a művészetek útjára. Beírattak egy zeneiskolába. Ettől kezdve tudtam, hogy amnesztiára ne is számítsak. Az iskolában tudásomat gyarapítani nem sikerült, de ötödik osztályosként már saját zenekarom volt. A suli után bátyámmal, akit Józsefnek nevezett el a balsors és keresztszülei, tovább züllesztettük a helyi kultúrát, míg 1973-ban el nem vittek “melegebb tájakra”. Hadsereg, két év zene.
Leszerelésem nagy megkönnyebbülést jelentett a szovjet hadseregnek. `75-`79, zenélés a Nagy Szú-ban. Mindenűt.
Eddig tartott bűnhődésem első szakasza.
A következő bekeményített: megnősültem.
Továbbra is zene…
Amíg jártam a nagyvilágot született két szép gyermekem. (Vajon ők mit vétettek?) Közben zenei szakközép, mert kell a papír…
1990; szétesett a Szovjetunió, de sajnos megalakult Ukránia…, és munkanélküli lettem több millió sorstársammal együtt…, alkalmi bevételek…, de kevés…, az asszony anyagi javak reményében átül egy másik csődörre…, ha jól emlékszem `94-ben megkaptam szabadságlevelem…
Kárpátalja egyre jobban felszabadul…: a túlélés minden reményétől…
Alkalmi meló, új nő…
Alkalmi munka, másik új nő…
Alkalmi munka, megint új nő, de már régi, ez jó…, a haverom is jófiú volt… marad…, a nő…
Ungvári Filharmóni, az Állami Népi Együttes bőgőseként van állásom, ha jól fogok viselkedni fizetésem is lesz…
Nem tudom meddig tart még az ittlétem, de gyanítom: életfogytiglan…

Ivaskovics István

1955. május 2. - 2013. július 26.